Településtörténet

Völcsej Győr-Moson-Sopron megye délnyugati részén, a magyar-osztrák határhoz közel helyezkedik el. Egyutcás, fésűs beépítésű, egykori nemesi falu. Megközelíthető a 84-es főközlekedési útról Lövő leágazással Kőszeg felé. Soprontól 27km-re, Kapuvártól 28km-re, Kőszegtől 26km-re helyezkedik el. Erdőség övezi a település határát. A terület növénytermesztésre és állattenyésztésre kiválóan alkalmas. Területe 9,32km2, lakóinak száma 380 fő. A település első írásos említése 1281-ből való. Sok más település mellett Völcsej is az Osl-ok birtoka volt. 1382-ben Völcsej neve előtt az okiratokban már ott állt a „nobiles”, vagyis „nemes” szó. Ez azt jelentette, hogy a falu köznemesi birtok. A mai Magyarország és Ausztria között levő lakatlan gyepűt felügyelték az itt megtelepült őrök, lövők. Gyakorlatilag hivatásos katonáknak számítottak. A környékbeli településeket a korai időben ők népesítették be és szervezték meg. Akkoriban még összefüggő erdőség borította a vidéket, erdőirtással alakították ki a mezőgazdálkodásra szánt területeket. Az Árpád házi királyok alatt megszilárdult államrend lehetővé tette a nemzetségek végleges megtelepedését. A Kisalföld jelentékeny részét a besenyő eredetű Osl-nemzetség foglalta el.

Sok más település mellett Völcsej is az Oslok birtoka volt. A királyok az Osl-nemzetséget sok birtokkal jutalmazták, elsősorban hadi érdemeik miatt. Osl ispán Völcsejt más birtokrészeivel együtt később – egy 1230-ban keltezett birtokadományozó oklevél szerint – a csornai premontrei prépostságnak adományozta, elismerve ezzel a rend áldozatos térítő és egyéb nevelő-oktató munkáját, különös tekintettel a mocsaras vidékek termelésre való átalakítása ügyében tett fáradozásaikért. Más birtokosok is voltak Völcsejen, akik a középkorban fontos jogi állásokat töltöttek be a Vármegye törvénykezésében. Földesurai a Völcsejiek voltak, akik birtokukról kapták a nevüket, és amely birtok apáról fiúra szállt. Ha jogaikban háborítani próbálta őket bármely hatalmasság, akár személyesen is a királyhoz fordulhattak, amit meg is tettek néhányszor. 1456-ban Völcseji György tudósította Bécsből a soproni elöljáróságot, hogy Hunyadi János kormányzó úr hatalmas győzelmet aratott a török felett Nándorfehérvárnál. Az 1500-as évektől a nemesek egymás között adták-vették a nemesi telkeket Völcsejen. A török betörés miatt a veszélyeztetett országrészek menekülő köznemesei egyre feljebb húzódtak, a császárváros közelében kerestek, vásároltak telkeket. Közben a Bécs ellen vonuló török elpusztította a falut, amely eredetileg a mai temető környékén feküdt, és a veszély elmúltával újjáépült.

A kuruc háborúk kevéssé érintették a falut, bár mindkét fél igyekezett sarcolni a lakosságot. 1710-ben a pestisjárvány viszont sűrűn szedte áldozatait. 1754–55-ben nemesi összeírás volt az országban. Sehol annyi nemes nem élt a megye falvaiban, mint Völcsejen. Ennek az lett a következménye, hogy a birtokok felaprózódtak, a birtokosok elszegényedtek. Nemesi kiváltságaik ugyan érintetlenek maradtak, de az életminőségük, anyagi színvonaluk kevés kivétellel a jobbágyokéra kezdett hasonlítani. A nemesség részt vett a napóleoni csatákban, részese volt a győri vereségnek. 1848-ban a falu túlélte a vereséggel visszavonuló horvát csapatok bosszúálló pusztításait. A lakosság az Öreg-árok környékére menekült ki a veszély elmúltáig. 1865-ben új templom épült a faluban. Nem sokkal később, 1880-ban már 997 lakója volt a falunak. Nemes és nem nemes lakosság ekkor már keveredett egymással, hiszen a kiváltságok mindenkit egyformán illettek.

Az I. világháborúban olasz és orosz frontokon harcoltak a völcseji katonák. Az elesett hősök névsorát a templomban elhelyezett emléktáblán olvashatjuk. A trianoni békeszerződés után határ menti községgé vált Völcsej, miután a tőle nyugatra fekvő településeket Ausztriához csatolták. 1930-ban a lakosok száma 981 volt. Egy-egy telekrészen gyakran 2–3 ház is sorakozott egymás mögött, kevés kivétellel szegényes, zsupptetős házak. Ezért is pusztított annyira az 1940. július 8-án kitört hatalmas tűzvész, a fél falu leégett. A II. világháború is szedte áldozatait, azon túl pedig sokan szenvedtek hosszú szovjet fogságot. Az I., és a II. világháborúban elesett hősök nevét a templom falán elhelyezett emléktábla örökíti meg. 1945 után szögesdrót és aknazár került a határra, majd megkezdték ez erőszakos tsz-szervezést. 1955 és 56 tavaszán két termelőszövetkezet is alakult a faluban, de az 56-os forradalmat követően felbomlottak. 1959-ben kezdődött újra a szervezés, ismét két tsz-szel. 1961-ben egyesítés következett, de később csatlakoztak a környező falvak alkotta közös irányítású tsz-szövetséghez, amelyet Sopronhorpács központtal hoztak létre. 1943-tól 1950-ig 8 osztályos iskola működött Völcsejen, majd 1975-ig 4 osztály tanulhatott, a felső tagozat Lövőn folytatta tanulmányait.

Az 1990 után – a rendszerváltozásnak köszönhetően – újra megnyílt az iskola Völcsejen, amely azonban 2005 szeptembere óta ismét nem működik. A ’90-es évektől a falu fejlődésnek indult, konyha épült az iskolaudvarban, bevezették a településen a gázt, a telefonhálózatot, megteremtődött a kábeltelevíziózás lehetősége. A faluban ma is a fő megélhetési forrás a mezőgazdaság, azonban a lakosok jelentős része a környező településeken vállal munkát. A település villany, víz, szennyvízcsatorna, gázvezeték, kábeltelevízió- és telefonhálózattal rendelkezik. Völcsejen napjainkban sem óvoda, sem általános iskola nem működik, ezért a tanulók a környező községek általános iskoláiba járnak.

(forrás: Czupy György)